Dunaparti rehab! :)

Ma Gábor látogatott meg, tettünk egy kört, megnéztük az érdi Duna partot.
Ilyen jól állok fél lábon:

(legközelebb ebben a gyönyörű szürke macinaciban nem fényképezkedem) :D

Második hét

Próbálok csak annyit mozogni, amennyit muszáj. Ágyban fekve terhelés nélkül gyakran mozgatom a lábfejem, és hajlítgatom a térdem, amíg megy fájdalom nélkül. Ez kb. 30-40 fok.
Az ágyban teljesen nyújtott lábbal fekszem, nem szeretném, hogy megint úgy rögzüljön, hogy nem tudom rendesen kinyújtani!
Azt az utasítást kaptam, hogy max 15 kilóval terhelhetem a lábamat, így mankózgatok.
A fájdalom sokat csökkent, ha nem terhelem nem is fáj. Csak a combom hátsó felében van még az a rossz érzés, de ez sem olyan vészes már mint a legelején.
A fürdést tökélyre fejlesztettem, az már jól megy.
Az evés még eléggé bénázás: a hűtő, a konyhapult és az asztal pont olyan távolságra van egymástól, hogy nem lehet lépés nélkül elérni őket. Ha mankó van a kezemben, gyakorlatilag nem tudok tárgyakat szállítani, így néha lerakom az egyik mankót, és fél lábon ugrálok.
10 naposan találkoztam először az orvossal a műtét óta, átkötözte a sebet, gyakorlatilag nem történt semmi. Változások a varratszedés után lesznek.

Első napok otthon

Az első napok nem mondhatnám, hogy könnyen teltek. Fájdalomcsillapító-alvás-netezés-alvás- filmnézés-fájdalomcsillapító. Próbáltam elterelni a figyelmemet, de még a WC is kihívás volt az elején. Az alvás nehezen ment: zsibbadt minden porcikám, próbáltam forgolódni, de ehhez a lábamat külön kellett kézzel emelgetni, mozgatni. Mire végre oldalra fordultam, rá kellett döbbennem, hogy a jó lábam akkor is nyomja a fájósat, ha az alul van. Végül párnákkal és takarókkal szeparáltam el a két lábamat egymástól, így már egész kényelmes lett.
Szerencsére nekem a véralvadásgátló injekcióval nincs gondom, szemrebbenés nélkül szúrom hasba magam. Szívem szerint a kompressziós harisnyát is véralvadás gátló injekcióra cserélném, de gondolom ilyen opció nem létezik! :)
Két nap után vetemedtem rá a fürdésre, az még nehezebb volt. Mivel a fal jobbra van, nem tudtam a kád szélére tenni a lábamat, így végig tartanom kellett. A mozgás a fürdőben eleve rizikós, mert minden csúszik, a mozdulatok kiszámíthatatlanok, így csak minden másnap fürdök. Ezt nehezen viselem, de nem akarok reszkírozni. Fürödni eleve nem szeretek, mire kikászálódom és felöltözöm, újra dől rólam a víz. A kompressziós harisnya felhúzása kész tortúra. Legjobban a combom hátsó fele fáj, az a rész, ahonnan kiszedték a szalagot. Olyan, mintha egy masszív izomlázam lenne, csak még rosszabb. Egyszer a harisnya felhúzáskor meg is húzódott a combom ott, valami rendeződött az izmok és szalagok közt, nem volt kellemes.
Aztán 1 hét fürdőszobai bénázás után nagyszerű ötletem támadt: vettem az IKEÁ-ban egy műanyag sámlit, azóta azon ülve zuhanyzok miközben a sebre kukás zacsit kötözök. Így sokkal jobb, és nem kell a kád aljából kinyomnom magam.

Az IKEÁ-s kör jót tett a lelkemnek. Végre kimozdulhattam, és még csak mankózni sem kellett, mert az IKEÁ-tól kölcsönzött tolószékben gurulhattam végig a piacteret. :) Mókás volt, de mégis elgondolkodtató: az emberek sajnálkozva néztek, amitől lelkiismeret furdalásom lett. Ők nem tudták, hogy ez egy ideiglenes állapot, én pedig végig azon agyaltam: nem szeretnék valaha még egyszer ilyen helyzetbe kerülni!!! Eszembe jutottak rehabos haverjaim, akik sosem fognak felállni belőle... Szomorú voltam, és egyben boldog: én nemsokára felépülök!

A műtét

Szerencsére elöl voltam a sorban, így nem kellett sokat várnom, reggel 7-kor már meg is kaptam az előkészítést. Kanül a karomba, nyugtató, vérnyomásmérés. A nyugtatótól kellemesen bekókadtam, majd megjött a szomszédom is, így a műtétig gyorsan teltek a percek.
Fél 10 felé jött értem a betegszállító úr, letolt a műtőbe, ahol megkaptam a mandzsettát a combomra, majd feldobtak a műtőasztalra. Itt valami nagyon jó kis cuccot kaptam a vénámba, csak ennyit tudtam kérdezni az altató orvostól, hogy mi ez??? Innentől kezdve állati jól éreztem magam, tőlem kb. fel is robbanthatták volna a műtőt! :) Sajnos nem sokáig élvezhettem a szert, mert megkaptam a jól ismert rossz ízű altatót, és innentől se kép, se hang.
Nem elriasztásnak szeretném írni, de az ébredés borzalmas volt: remegtem, kirázott a hideg, és rettenetesen fájt a lábam. Először kaptam egy algopyrint, majd gyorsan valami más fájdalomcsillapítót is, mert sehogy sem csökkent a  fájdalom. Igazából nem számítottam jobbra, hiszen össze-vissza lettek furkálva a csontjaim. Kaptam egy extra takarót, amitől a remegés lassan elmúlt. Próbáltam még aludni, de nehezen ment, félálomban szenvedem pár órát. Közben volt egy telefonom munka ügyben, fura volt, nem egészen voltam még képben.
Délután 2-3 felé kezdtem magamhoz térni, addig az időérzékem eléggé elvesztettem, nem igazán voltam toppon. Fájt még a lábam, de elviselhető volt, kaptam rá a jeges borogatást, az nagyon jól esett.
Aznap mindenki vagy hányással, vagy remegéssel ébredt, biztosan volt valami a levegőben. Mint később kiderült a remegős opció szerencsésebb volt: szegény szomszéd lány olyan rosszul volt este is, hogy végül nem mertek neki vacsorát adni. Sajnáltam, hogy előtte kellett megennem a finom levest és a csirkecombot. Nagyon jól esett az egész napos megpróbáltatások után.
A nap másik sarkalatos pontja a pisilés volt. Eleve szívás volt az ágytálat begyömöszölni magam alá úgy, hogy közben minden mozdulat fájdalmas, és a tortúra még utána jött: hanyatt fekve úgy pisilni, hogy közben az edény alattam, és egy méterre fekszik tőlem valaki... Háááát! Állati nehéz volt!!! A végén együtt pisiltünk a szomszéddal, úgy már kicsit jobban ment... :) Tudom, röhej ezt így olvasni, de ciki vagy nem ciki, ez egy fontos és nehéz része volt az egész hercehurcának...
Éjjelre kaptunk egy nyugtató+fájdalomcsillapító kombót, úgy aludtunk mint akit fejbevágtak.
Reggel korán keltünk, Knoll doktorúr fél 7-re jött bringáscuccban. :) Szépen határozottam kikapta a drént a térdemből. Kicsit fájt, és rossz érzés volt, ahogyan kicsusszant az ízületből a cső, de olyan gyorsan csinálta, hogy mire észbekaptam már kint is volt. Gyors kötözés, kompressziós harisnya felkanalazása a lábamra, és már öltöztem is. Véééégre a wc-be pisilhettem!!!!!!! Reggel még csináltak egy röntgent a lábamról, és már mehettem is haza!

Kötözés után

Ilyen lett a térdem gombokkal

Műtét előtti előkészületek

Szeptember 25-én mentem vissza Knoll Zsolthoz, ő október 14-re hétfőre adott időpontot a szalagpótlásra. Kaptam egy csomó házi feladatot addig, amit el kellett intéznem. Tüdőszűrés, EKG, vérkép és vizelet vizsgálat beletelt jópár hosszú órába az érdi SZTK-ban. Telefonon megrendeltem a vasakat: 2 endobutton, 2 ácskapocs, 1 fonál. A műtét előtti hét szerdán volt egy konzultációm az altatóorvossal, ahol kiderült, hogy a vércsoport ellenanyag vizsgálat lemaradt. Szerencsére az OORI-ban ismét kisegítettek, így fél nap alatt sikerült pótolni a hiányosságot.
Szombaton utoljára még körbebringáztuk a Balaton keleti medencéjét, ami lehet nem volt a legnagyobb ötlet így műtét előtt. Mindegy :)
Vasárnap este összekészítettem a "szettem": mankó, kompressziós harisnya, térdrögzítő, fraxiparin injekció, pizsi. Reggel irány a budaörsi egynapos sebészet...

Hosszú nyár

Mivel a lábam egészen használható lett, nem siettettem a műtétet. Sajnos az emberhiány miatt nem maradhattam volna ki a munkahelyemről hónapokra, így úgy döntöttem ősszel folytatom a rehabilitációt. Nyár közepén úgy éreztem megkockáztathatom a repülést. Megnyertem két magyar nemzeti versenyt női kategóriában, és repültem pár szépet itthon is, de a térdemmel azért voltak gondok.

Idei termés egy része

A hegyre mászást nem nagyon erőltettem a 20 kilós zsákkal, futni nem tudtam, így eléggé bekorlátozódott, hogy hova mehetek repülni. Sajnos volt párszor, hogy startnál kiment a lábam. Nos, erre nem vagyok büszke. Szerencsére ezeket az incidenseket pár nap sántikálással átvészeltem. Minden start stresszes volt emiatt, a leszálláskor mindig a protektoromat használtam, nem kockáztattam.

Jó úton

Ekkor elkezdtem másik orvost keresni, így jutottam el dr. Knoll Zsolthoz. Ő végre felvilágosított, hogy ilyen állapotban nem tud megműteni, a keresztszalagot csak akkor pótolja be, ha a térdem mozog rendesen. Ekkor már eltelt két hónap a baleset óta, és még mindig nem tudtam járni sem rendesen. Viszont mivel a gyógytornával semmi eredményt nem értünk el, így kiírt műtétre, ahol kipucolta a térdemet, körülnézett benne, és altatásban behajlította. Közben megbeszéltük azt is, hogy a hamstring módszernél van már korszerűbb is, aminek a neve double bundle technika, bár ezt a TB nem támogatja. Mivel nem vagyok pehelysúlyú, és az extrém sportokat szeretem, nekem a double bundle-t javasolja. A kipucolós műtét után diclofenacot kezdtem el szedni, és heti 5x jártam gyógytornára Annamarihoz és fizioterápiára az OORI-ba. 1 hónappal később a térdem egészen jól bemozgott, ugyan a jobb combom lényegesen vékonyabb volt a másiknál, de járásom dinamikus, a lábam használható lett. Nem sántikáltam többé...

Kezdeti szerensétlenkedés

Másnap reggel a munkahelyem (OORI) ortopédián kedvenc orvosomnál Rolandnál kezdtem. Ő egyből beutalt ultrahangra, ahol részleges oldalszalag szakadást diagnosztizáltak, de a keresztszalag sérülést nem látták pontosan. A doktornő szerencsére tudott időpontot adni MR-re, ahol a baleset után másfél héttel diagnosztizálták a keresztszalag teljes szakadását. Sajnos ekkor már késő volt belenyúlni a térdembe, Roland pihenést javasolt. 1 hónappal a baleset után visszamentem dolgozni, de a térdemet se behajlítani, se kinyújtani nem tudtam rendesen. Terhelésre eléggé rosszul reagált, dagadt, járni is alig bírtam. Eléggé elkeseredtem. Eközben elkezdtem orvost keresni, aki ki tudja pótolni a keresztszalagomat. Először a Honvéd kórházban próbálkoztam bátyám orvosánál, aki elő is jegyzett műtétre, de az időpont miatt csak később hívtak fel. Eltelt pár hét, mire kiderült, hogy csak május elején műtenének meg.

A baleset

Az egész úgy kezdődött, hogy 2013 tavaszán síelni mentem egy barátommal az ausztriai Nassfeldre. Előtte már 1 hetet végigsíeltem Franciaországban az új lécemmel, a jól kezelt pályákon semmi gond nem volt. Nassfeld csodaszép volt, de a nap közepére a legtöbb pálya kibuckásodott. Utolsó napra (2013.02.18) eléggé belejöttem a síelésbe, de egy buckán, jó sebességnél a bal lécem leoldott, és amíg pörögtem a lendülettől a jobb lécem jól megcsavarta a jobb térdemet. Megpróbáltam felállni, de a térdem nem maradt a helyén. Hegyimentőket hívtunk, és mivel a pályarendszer tulsó felén voltunk majdnem két órába telt, mire eljutottam a helyi kórházig, amit szerintem a síbalesetek miatt hoztak létre. A kórházban a kivizsgálás gyorsan ment, röntgen után keresztszalag sérülést diagnosztizáltak. Kaptam mankót, kompressziós harisnyát és térdrögzítőt. Szerencsére a biztosításom mindent fizetett. Így indultunk haza.