Szerencsére nekem a véralvadásgátló injekcióval nincs gondom, szemrebbenés nélkül szúrom hasba magam. Szívem szerint a kompressziós harisnyát is véralvadás gátló injekcióra cserélném, de gondolom ilyen opció nem létezik! :)
Két nap után vetemedtem rá a fürdésre, az még nehezebb volt. Mivel a fal jobbra van, nem tudtam a kád szélére tenni a lábamat, így végig tartanom kellett. A mozgás a fürdőben eleve rizikós, mert minden csúszik, a mozdulatok kiszámíthatatlanok, így csak minden másnap fürdök. Ezt nehezen viselem, de nem akarok reszkírozni. Fürödni eleve nem szeretek, mire kikászálódom és felöltözöm, újra dől rólam a víz. A kompressziós harisnya felhúzása kész tortúra. Legjobban a combom hátsó fele fáj, az a rész, ahonnan kiszedték a szalagot. Olyan, mintha egy masszív izomlázam lenne, csak még rosszabb. Egyszer a harisnya felhúzáskor meg is húzódott a combom ott, valami rendeződött az izmok és szalagok közt, nem volt kellemes.
Aztán 1 hét fürdőszobai bénázás után nagyszerű ötletem támadt: vettem az IKEÁ-ban egy műanyag sámlit, azóta azon ülve zuhanyzok miközben a sebre kukás zacsit kötözök. Így sokkal jobb, és nem kell a kád aljából kinyomnom magam.
Az IKEÁ-s kör jót tett a lelkemnek. Végre kimozdulhattam, és még csak mankózni sem kellett, mert az IKEÁ-tól kölcsönzött tolószékben gurulhattam végig a piacteret. :) Mókás volt, de mégis elgondolkodtató: az emberek sajnálkozva néztek, amitől lelkiismeret furdalásom lett. Ők nem tudták, hogy ez egy ideiglenes állapot, én pedig végig azon agyaltam: nem szeretnék valaha még egyszer ilyen helyzetbe kerülni!!! Eszembe jutottak rehabos haverjaim, akik sosem fognak felállni belőle... Szomorú voltam, és egyben boldog: én nemsokára felépülök!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése